Ars poetica
A felszálló füsttel egy időben egy anyag tűnik el világunkból visszavonhatatlanúl. A katlanban a négy őselem,a víz,a föld a levegő és a tűz összeölelkezéséből egy új anyag születik,a KERÁMIA. Hírnök is egyben,hogy a végtelen idővel együtt vigye hírűl a jövőnek az EMBERT aki alkotott Kovács László fazeka
Úgy gondolom és hiszem, hogy a tradicionális kultúráknak nagy jelentősségük van és lehet a jövőben. Különösen ebben az értékvesztett világban. E kultúra az, amely évszázados, olykor évezredes értékeket képes koncentráltan őrizni és felmutatni. Összesűrítve és ugyanakkor hallatlan letisztultsággal és őszinteséggel jelenik meg számunkra a különböző műfajokban.
Egy nemzet, egy népcsoport lelkisége, erkölcse, értékrendje válik számunkra érthetővé. Ezen értékek alapján el lehet igazodni, meg lehet ismerni más népeket, más kultúrákat, érthetővé válik számunkra a világ. Egy-egy tárgy formája, díszítménye, vagy egy tánclépés, a dallam íve jelentéshordozó, mi több érzelmeket vált ki függetlenül attól, ki milyen nyelvet beszél. A kommunikáció könnyebben létrejön, a különböző kultúrával rendelkező népek érthetővé válnak egymás számára.
A hagyományok ápolása biztosítja a gyökerekből való állandó táplálkozást, a tiszta forrást, miképpen messziről a falu tornya mutatja az utat a helyes irányba, ahol az otthonát találja meg az ember. Függetlenül attól, hogy ma már nem létezik az a paraszti közösség, mely egykoron létrehozta e művészetet, mégis úgy gondolom, az egyetemes kultúrában éppoly fontos helye van, mint bármely más művészetnek. Egyszerűen azért, mert azt egy közösség lelke érlelte széppé, őszintévé és igazzá. Azzal, hogy fölvállaltam e kultúra gyakorlását, őrzését, egyben felelős is vagyok ennek továbbadásáért.