Bemutatkozás
 
MENŰ

Bemutatkozás


Szeretettel üdvözlöm a honlapomon!



A felszálló füsttel egy időben
egy anyag tűnik el világunkból
visszavonhatatlanúl.
A katlanban a négy őselem,a víz,a föld
a levegő és a tűz  összeölelkezéséből
egy új anyag születik,a KERÁMIA.
Hírnök is egyben,hogy a végtelen idővel
együtt vigye hírűl a jövőnek az EMBERT
aki alkotott.

                   Kovács László fazekas



udvari sütő kemence csikó tüzhellyel




























Madár Helga a Népművészet Ifjú Mestere















"Európa nem arra kíváncsi,hogy átvettünk-e
  mindent,amit az európai művelődés nyújthat,
  hanem arra,hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk
  az európai művelődést"

                    Györffy István néprajzkutató

Györffy István 1839-ben írta le ezeket a gondolatait,a" A néphagyomány és a magyar nemzeti művelődés"címmel értekezésében.




























"Mert azt tanúltam mindenütt,
 azt láttam minden nagy nemzetnél,hogy az apák dolgát
 folytatják az utódok...
 Ugyanezt látjuk északon és délen
 minden olyan nemzetnél,
 akihez mi tanúlni járunk,
 hogy hazajőve-
 lebecsűlhessünk mindent,
 ami a miénk-
 merthogy itthon nincsen készen
 akkora kultúra,akkora művészet,
 mint amilyent-hozhatunk
 könnyen,készen-külföldről.
 Mert nekünk azt előbb csinálnunk
 kellene.Mert össze kellene
 szednünk nagy fáradsággal az ország
 minden részéről a széjjelszórt
 köveket,hogy azokkal
 a magunk képére építhessünk.
 És ehhez hit is kellene,
 és nagy fanatizmus is,
 és rettenetesen sok munka..."

                      Kós Károly






























  "Minden közösség annyit ér,
   Amennyit  múltjából felvállalni
   és megőrízni képes,mert értelmes
   jelent megélni és jövőt építeni
   másképpen nem lehet"

                   Kovács László fazekas




Ars poetica


Úgy gondolom és hiszem, hogy a tradicionális kultúráknak nagy jelentősségük van és lehet a jövőben. Különösen ebben az értékvesztett világban. E kultúra az, amely évszázados, olykor évezredes értékeket képes koncentráltan őrizni és felmutatni. Összesűrítve és ugyanakkor hallatlan letisztultsággal és őszinteséggel jelenik meg számunkra a különböző műfajokban.

Egy nemzet, egy népcsoport lelkisége, erkölcse, értékrendje válik számunkra érthetővé. Ezen értékek alapján el lehet igazodni, meg lehet ismerni más népeket, más kultúrákat, érthetővé válik számunkra a világ. Egy-egy tárgy formája, díszítménye, vagy egy tánclépés, a dallam íve jelentéshordozó, mi több érzelmeket vált ki függetlenül attól, ki milyen nyelvet beszél. A kommunikáció könnyebben létrejön, a különböző kultúrával rendelkező népek érthetővé válnak egymás számára.

A hagyományok ápolása biztosítja a gyökerekből való állandó táplálkozást, a tiszta forrást, miképpen messziről a falu tornya mutatja az utat a helyes irányba, ahol az otthonát találja meg az ember. Függetlenül attól, hogy ma már nem létezik az a paraszti közösség, mely egykoron létrehozta e művészetet, mégis úgy gondolom, az egyetemes kultúrában éppoly fontos helye van, mint bármely más művészetnek. Egyszerűen azért, mert azt egy közösség lelke érlelte széppé, őszintévé és igazzá. Azzal, hogy fölvállaltam e kultúra gyakorlását, őrzését, egyben felelős is vagyok ennek továbbadásáért.








Szakmai bemutatkozó

1956-ban Karcagon születtem.

A fazekas mesterséget 1971- óta gyakorlom. Mestereim voltak Karcagon: Kántor Sándor Kossuth  díjas, A Népművészet Mestere, id., és ifj. F Szabó Mihály, és Sz. Nagy István a Népművészet Mesterei. Karcagon elsősorban a tiszafüredi, tágabb értelemben a Közép-tiszai tájegység stílusvilágát ismertem meg. 1983-ban Kalocsa város felkérésére Kalocsán önálló műhelyt nyitottam. Feladatom lett a régi kalocsai fazekashagyomány felélesztése, újraalkotása és továbbadása. 1987-óta évente országos fazekas találkozókat szervezek. Több ízben fazekas alkotótábort szerveztem egészen pontosan 1992-óta. Az utóbbi néhány évben, műhelyemet alkotóházzá fejlesztettem. Az elmúlt időszakban 20 különböző kézműves kiállítást rendeztem. Rendszeressé váltak az évente visszatérő kézműves táborok:szövő, fazekas, fafaragó. Évközben az ország minden vidékéről, egy-egy mesterség legszakavatottabb képviselőit invitálom meg az alkotóházba,táborok valamint rövid, egy -két napos kurzusok megtartására. Több mint húsz éve tanulók képzésével is foglalkozom. Célom a hagyomány megőrzésén túl, olyan szakmai és emberi közösség kialakítása, mely válaszokat képes adni korunk kihívásaira úgy szakmai, mint erkölcsi értelemben.
Munkámat A Népművészet Ifju Mestere, Népi Iparművész cím,A Népművészet Mestere cím, a Bács-Kiskun Megyéért Művészeti Díj, Gránát Alma díj, valamint számos országos fazekas pályázaton: Nagy díj, Külön díj, és egyéb elismerésekkel honorálták. 1992-1997 ig tagja voltam A Magyar Művelődési Intézet Népi Iparművészeti Tanácsának.
Tagja vagyok a Duna-Tisza köze Népművészeti Egyesületnek s ezen keresztűl a Népművészeti Egyesületek Szövetségének.2000-ben az Év Mestere elismerésben részesültem.

2003-ban Kecel városával közösen megrendeztük az első olyan Országos Fazekas Kiállítást és Pályázatot ahol meghívásos alapon lehet részt venni,és ahol a pályaművek elbírálásában a társadalmi zsűri mellett, komoly szerepet kapott a szakma is.




főzőedények




Égetés Karcagon,úgy kb harminc évvel ezelőtt.
(részlet)



…Éjjel két óra. Telihold van. Csendes, kellemesen hűvös éjszaka. A kéményből felszálló füst, mint egy fekete karó, fúródik az éjszakai égboltba. Szélcsend van. Ketten vagyunk: Mihály bácsi és én.
A Mester alázatos csöndbe burkolózva figyel minden neszt, hangot, amit a kemencéből hall. Vajon most mi történhetett, mi volt ez a kis pattanás, ami a vastag falazat mögül kihallatszott? Az arcvonásaiból arra következtetek, semmi komoly. Kimegy az udvarra, a kéményt kémleli. Vajon mit nézhet? Bejön. A tüzelőnyíláson át benéz a tűztérbe, s csak annyit mond: „Kicsit erős az alja.” Nem beszél sokat, nagyokat szippant a cigarettájából. Kerül egyet a kemence körül, kimegy, bejön. „Most pihentetek.”- mondja.
Kihúzza a parazsat a három tüzelőnyílásból, és kimegy. Magával hív: „Hozzunk még be fát.” Segítek, hiszen ezért vagyok itt, meg, hogy tanuljam az efféle dolgokat. Tesz rá megint, s a kemence nagyokat lélegzik. „Pipál.”- mondja - „Szépen pipál.” Lassan hajnalodik. Felhörpint egy kupica pálinkát, engem is kínál.
„Nemsoká meghagyjuk.” – mondja. Rágyújt egy ki tudja hányadik cigarettára, benéz a tüzelőnyílásokon át a kemence aljába, benéz a kémlelőnyílásokba. Még egyszer így tesz, majd kimegy, bejön, most még egyszer benéz a kemencébe, ahogyan az előbb is. Kicsit vár, mintha még nem lenne biztos a dolgában. „Most már a teteje is megkapta a magáét.” - mondja.
Cseppet sem látom fáradtnak, lassan húsz óra tüzelés után sem. Megszokta már, hiszen közel ötven éve csinálja. „Na, ez meglenne atyám fia. Haza mehetsz, ha gondolod.” – inti.
Elköszönök: „Viszlát Mester, reggel jövök.”…



fatüzeléses kemence







főzőedények




Nekünk nem az a dolgunk, hogy ebben az életben mindent elvégezzünk  mert egy, vagy  akár több generáció sem képes erre. Nekünk az a dolgunk, hogy az elődök által megteremtett, összegyűjtött és gyarapított értékeket felismerve, hozzáadjuk a magunk által teremtett szellemi többletet, amellyel egy úttal irányt valamint feladatot szabjunk meg, a jövő generációi számára.Csakis így képes az emberi kultúra fennmaradni és elvégezni azt a küldetését, amit a teremtő rábízott.



 


Elődeink mindig kijelölik számunkra a helyes utat
S hogy mi erről az útról letértünk e vagy sem, azt az utódaink látják majd igazán
Nekik tartozunk felelőséggel!

                                                                                                            Kovács László















































virágcserép,népművészeti kerámia,virágkaspó,virágtálak,áttört kerámia,kemence,búboskemence,miskakancsó,boroskancsó,amfora,csirkeitató,madáretető
áttört díszkerámiák,lámpák,fazekas munkák,balkonláda,főzőedény,kerámia sütőedény.




Powered by CMSimple