Szeretettel üdvözöljük honlapunkon!
A felszálló füsttel egy időben egy anyag tűnik el világunkból visszavonhatatlanúl.
A katlanban a négy őselem,a víz,a föld a levegő és a tűz összeölelkezéséből egy új anyag születik, a KERÁMIA.
Hírnök is egyben, hogy a végtelen idővel együtt vigye hírűl a jövőnek az EMBERT aki alkotott.
Kovács László fazekas
Madár Helga és Kovács László fazekasok
Ars poetica
Úgy gondolom és hiszem, hogy a tradicionális kultúráknak nagy jelentősségük van és lehet a jövőben. Különösen ebben az értékvesztett világban. E kultúra az, amely évszázados, olykor évezredes értékeket képes koncentráltan őrizni és felmutatni. Összesűrítve és ugyanakkor hallatlan letisztultsággal és őszinteséggel jelenik meg számunkra a különböző műfajokban.
Egy nemzet, egy népcsoport lelkisége, erkölcse, értékrendje válik számunkra érthetővé. Ezen értékek alapján el lehet igazodni, meg lehet ismerni más népeket, más kultúrákat, érthetővé válik számunkra a világ. Egy-egy tárgy formája, díszítménye, vagy egy tánclépés, a dallam íve jelentéshordozó, mi több érzelmeket vált ki függetlenül attól, ki milyen nyelvet beszél. A kommunikáció könnyebben létrejön, a különböző kultúrával rendelkező népek érthetővé válnak egymás számára.
A hagyományok ápolása biztosítja a gyökerekből való állandó táplálkozást, a tiszta forrást, miképpen messziről a falu tornya mutatja az utat a helyes irányba, ahol az otthonát találja meg az ember. Függetlenül attól, hogy ma már nem létezik az a paraszti közösség, mely egykoron létrehozta e művészetet, mégis úgy gondolom, az egyetemes kultúrában éppoly fontos helye van, mint bármely más művészetnek. Egyszerűen azért, mert azt egy közösség lelke érlelte széppé, őszintévé és igazzá. Azzal, hogy fölvállaltam e kultúra gyakorlását, őrzését, egyben felelős is vagyok ennek továbbadásáért.
Kovács László fazekas
"Minden közösség annyit ér, amennyit múltjából felvállalni és megőrízni képes,mert értelmes jelent megélni és jövőt építeni másképpen nem lehet"
Kovács László fazekas
Égetés Karcagon,úgy kb negyven évvel ezelőtt a Szabó műhelyben.
(részlet)
…Éjjel két óra. Telihold van. Csendes, kellemesen hűvös éjszaka. A kéményből felszálló füst, mint egy fekete karó, fúródik az éjszakai égboltba. Szélcsend van. Ketten vagyunk: Mihály bácsi és én.
A Mester alázatos csöndbe burkolózva figyel minden neszt, hangot, amit a kemencéből hall. Vajon most mi történhetett, mi volt ez a kis pattanás, ami a vastag falazat mögül kihallatszott? Az arcvonásaiból arra következtetek, semmi komoly. Kimegy az udvarra, a kéményt kémleli. Vajon mit nézhet? Bejön. A tüzelőnyíláson át benéz a tűztérbe, s csak annyit mond: „Kicsit erős az alja.” Nem beszél sokat, nagyokat szippant a cigarettájából. Kerül egyet a kemence körül, kimegy, bejön. „Most pihentetek.”- mondja.
Kihúzza a parazsat a három tüzelőnyílásból, és kimegy. Magával hív: „Hozzunk még be fát.” Segítek, hiszen ezért vagyok itt, meg, hogy tanuljam az efféle dolgokat. Tesz rá megint, s a kemence nagyokat lélegzik. „Pipál.”- mondja - „Szépen pipál.” Lassan hajnalodik. Felhörpint egy kupica pálinkát, engem is kínál.
„Nemsoká meghagyjuk.” – mondja. Rágyújt egy ki tudja hányadik cigarettára, benéz a tüzelőnyílásokon át a kemence aljába, benéz a kémlelőnyílásokba. Még egyszer így tesz, majd kimegy, bejön, most még egyszer benéz a kemencébe, ahogyan az előbb is. Kicsit vár, mintha még nem lenne biztos a dolgában. „Most már a teteje is megkapta a magáét.” - mondja.
Cseppet sem látom fáradtnak, lassan húsz óra tüzelés után sem. Megszokta már, hiszen közel ötven éve csinálja. „Na, ez meglenne atyám fia. Haza mehetsz, ha gondolod.” – inti.
Elköszönök: „Viszlát Mester, reggel jövök.”…
Kovács László fazekas
Nekünk nem az a dolgunk, hogy ebben az életben mindent elvégezzünk mert egy, vagy akár több generáció sem képes erre. Nekünk az a dolgunk, hogy az elődök által megteremtett, összegyűjtött és gyarapított értékeket felismerve, hozzáadjuk a magunk által teremtett szellemi többletet, amellyel egy úttal irányt valamint feladatot szabjunk meg, a jövő generációi számára.Csakis így képes az emberi kultúra fennmaradni és elvégezni azt a küldetését, amit a teremtő rábízott.
Kovács László fazekas
Elődeink mindig kijelölik számunkra a helyes utat s hogy mi erről az útról letértünk e vagy sem, azt az utódaink látják majd igazán nekik tartozunk felelőséggel!
Kovács László fazekas
Hiszek a közösségben,hiszek a közösség értékteremtő erejében.
Kovács László fazekas
{galleri)
gallery/bemutatkozas{/gallery}
