Két éves fazekas tanulói időmet Kovács László fazekasmester kalocsai műhelyében töltöttem. Szeretném leírni tapasztalataimat arról, milyen is egy mesterséget megismerni autentikus környezetben, és nem pedig egy szakiskola műhelyében. Az a tény, hogy egy aktívan működő, élő, ”lélegző” fazekasműhelyben tanulhattam, nagyon sokat adott számomra.
Miért is? Először is meghatározó volt maga a hely. Míg a szakiskolákban a fazekasműhely csupán egy kis szelete az iskolának, melyben helyet kapnak tantermek, irodák, stb., addig egy működő fazekasműhely hangulata, kialakítása, és minden fizikai megnyilvánulása csak és kizárólag a mesterségről szól. Ez azért fontos, mert abban a pillanatban, ahogy átlépem a kalocsai műhely küszöbét, gondolatban és fizikailag is rögtön az agyagra és a vele való munkára hangolódom. Ráadásul Kovács László külön tanműhelyt biztosít a tanulóknak, ami úgymond a mi birodalmunk. Mi fűtjük, mi takarítjuk, és mi tudjuk, hogy edényeinket hol és hogyan kell elhelyezni ahhoz, hogy jobban, vagy kevésbé száradjanak. Mesterünk segít minket tanácsaival, de azáltal, hogy külön tanműhelyünkben önállóan tevékenykedhetünk, az első pillanattól kezdve érezzük és élvezzük munkánk, figyelmünk vagy éppen figyelmetlenségünk következményeit, felelősségét. Ez a külön kis tanulói birodalom segít átélni azt a felelősséget, amit egy önálló műhely fenntartása, belakása jelent.A fizikai környezet szempontjából nagyon fontos az udvar is. Azáltal, hogy nem vagyunk bezárva a négy fal közé, azt is megtapasztalhatjuk, hogy hogyan száradnak az edények a szabad levegőn. Hogyan reagálnak például a szélre, a napsütésre, vagy éppen az esőre, ha kint felejtjük őket. A fazekas számára akár a szabadban akár bent dolgozik, nagyon fontos az időjárás. Párás-e a levegő vagy száraz, fúj-e a szél, erősen süt-e a nap, vagy fagyott-e éjszaka. Hiszen az agyag akár a szabadban akár a műhelyben rendkívül érzékenyen reagál ezekre a természeti hatásokra. Mióta Kalocsán vagyok, én is sokkal érzékenyebben figyelem ezeket a változásokat, és ezáltal is jobban ráhangolódom az agyagra, amivel dolgozom.Ha a fizikai körülményekről beszélünk fontos szólni a minket körülvevő eszközökről, szerszámokról. Egy működő, hagyományokkal rendelkező fazekasműhelyben hihetetlen sok hasznos munkaeszköz, praktikus megoldás van jelen és használatban minden nap. És ami nagyon fontos, rendkívül sok az egyéni fejlesztésű eszköz. Mesterem saját példájával tanított meg arra, milyen fontos, hogy legyenek saját magunk által készített, kifejlesztett egyszerű munkaeszközeink például díszítésekhez, stb. . Azt hiszem, még egy tökéletesen felszerelt szakiskola sem versenyezhet azzal a változatos és ötletgazdag csodálatos szerszámgyűjteménnyel, amit egy húsz éve működő, élő fazekasműhely a magáénak tudhat.
Továbbra is a fizikai feltételeknél maradva, egyik legcsodálatosabb élményem a fás kemence. Kovács László fazekasmesternél 3 udvari és egy benti fás kemence is van az elektromos kemencéken kívül. Az elektromos kemencékkel felkészülhetünk egy modern műhelyben való termelésre, a fás kemence csodája viszont megtanít együtt lélegezni az agyaggal, ami mesterségünk kincse és alapja.
Azáltal, hogy hosszú órákon át rakjuk a fát a kemencébe – folyamatosan figyelve a tűz színét, a parazsat, a kemence huzatát és egész működését – sokkal aktívabban részt veszünk a cserépképződés folyamatában. Amikor több órás égetés után a hőmérő mutatója egyszer csak cammogni kezd és lelassul az égetés tempója, tényleg érezzük, hogy a cserép képződik az agyagból. Bár saját műhelyünkben talán csak elektromos kemence lesz, számomra egy egész életre gyönyörű és kulcsfontosságú élmény marad ez a fajta ráhangolódás a tűzre. Nem is beszélve a tűz által végignyaldosott tárgyak izgalmas fantasztikus felületéről, különösen a mázas edények esetében, melyeket ezentúl bármikor és bárhol felismerek, hiszen az égetések emlékei miatt különösen értékesek számomra. Mesterem mellet nyári tábor keretében ismertem meg a fekete kerámia égetési technikáját is, ezen kívül a rakus égetést, amit azóta többször is gyakoroltunk.A fizikai környezet után szeretnék az időről beszélni. Kalocsai tanulóidőm egyik legcsodálatosabb oldala, hogy akár napi 8-10 órát is eltölthetek a műhelyben. Van idő gyakorolni, beszárítani az edényeket, figyelemmel kísérni az agyag változásait. Minden munkafolyamattal megismerkedünk. Engóbozunk, mázazunk, égetünk, kemence ajtót tapasztunk, majd kibontunk, fát pakolunk, vagyis aktívan éljük a fazekasságot. Ha pedig pihenni akarunk egy kicsit, gazdag könyvtár áll rendelkezésünkre fazekasságról és népművészetről szóló könyvekkel, melyeket lapozgathatunk, formákat és díszítéseket rajzolhatunk belőlük. Időnkbe az is belefér, hogy időnként átmenjünk mesterünk műhelyébe, és megnézzük amint egy-egy nagy edényt korongol, vagy valami más érdekes dolgot csinál: írókázik, karcol, díszít, gipszsablont farag, vagy éppen nagyfazékra zsinórdíszt tesz. Az igazán izgalmas és megtisztelő pillanat pedig az, amikor mesterünk saját munkájába von be minket: például egy gyönyörű hatalmas fazék felzsinórozásába, vagy egy szépen kikarcolt aratótál cizellálásába. Ilyenkor mindig nagy izgalommal és dupla figyelemmel dolgozom, hiszen ha elront valamit az ember, nem tudja újrakorongozni a mesterművet.A fizikai környezeten, a számunkra kitáguló időn kívül tehát a harmadik és talán legfontosabb gazdagító tényező a mester személye. Kovács László mester minden porcikájával és gondolatával a fazekasságban él. Egy ilyen ember mellett tanulni és figyelni a mesterséget olyan intenzív élmény, ami szerintem összehasonlíthatatlan a szakiskolák légkörével, ahol más jellegű és intenzitású munka folyik. Más jellegű, hiszen kulcsfontosságú az a tény, hogy nap mint nap látjuk mivel jár, ha ezt a mesterséget választjuk megélhetésünk forrásának. Látjuk mesterünk mindennapjait, a megrendeléseket, a vásárokat. Azt hiszem mindez nagyon fontos azért, hogy dönteni tudjunk később arról, hogy hogyan, milyen formában tudjuk majd mi gyakorolni ezt a mesterséget. Fontosnak tarom azt is, hogy Kovács László nem csupán tehetséges és kiváló mesterember, de igazi mester is a szó tanító értelmében. Olyan nagy mesterségbeli tudásnak és tehetségnek a birtokosa, hogy bátran megosztja tanulóival tudását, nem őrzi a titkokat. S mivel már jó pár tanuló töltötte nála tanulóidejét, tapasztalatai révén hatékony módszerekkel segít minket az előrehaladásban.A Kalocsán töltött két év igazi lubickolás volt számomra ebben a csodálatos mesterségben. Nagyon sokat tanultam mind technikailag, mind a mesterséghez szükséges alázat tekintetében. Nagyon hálás vagyok Kovács Lászlónak ezért a két évért, és nagyon fontosnak tartom, hogy a fazekas tanulók ilyen élményeket élhessenek át, mert akkor fenn fog maradni ez a gyönyörű mesterség.
Andorka Kriszta
Budapest, 2005, május 8.
MADÁR HELGA, A Népművészet Ifjú Mestere
